A bejárattól egy téglaút vezet be az udvarra, amit egy rózsakapu keretez. A gondos gyermek és felnőtt kezek munkájának nyoma látható a kerten, amit a városban ápolunk, növelünk. Az udvar, a kert gyermekléptékű, védett, kicsi, takaros, ahol van egy zártabb homokozó, van virágos kert, vannak nagyobb bokrok kuckók kialakításához, fák, amikre fel lehet mászni, amiket mi ültettünk. Van benne egy dombocska, amiről le lehet szaladni, gurulni, szánkózni. Kerti csap, ahonnan lehet locsolni, sarazni. Lehet kertészkedni, lehet barkácsolni, fával dolgozni, van kialakított satupad. Lehet a zöldhulladékot felhasználva komposztot készíteni. Lehet a saját földünket rostálni. Meglátogatnak a madarak, itt laknak apróbb állatkák. Van saját veteményesünk, gyümölcsbokraink, facsemetéink, illatos gyógynövényeink. Lehet gereblyézni, ásni, öntözni. A mindennapjaink része a kert, ha esik, ha fúj, ha süt a nap. Játékunk a föld, a homok, a víz, a szél, az illatos levél. A kert az Egészről egy idilli állapot, egy talpalatnyi bizonyosság.